A rétegelt lemez története

1812-ben egy francia szerelő megszerezte az első furnérfűrészgép szabadalmát; bár ez a gép 1825-re még nem volt alkalmas ipari gyártásra, ezt követően továbbfejlesztették és a németországi Hamburgban gyártották. Az első furnérszeletelő gépet a francia Charles Picot fejlesztette ki, és 1834-ben szabadalmaztatták, bár közel harminc évbe telt, mire az ipari termelésbe bekerült. A rétegelt lemezipar növekedését a forgó furnér eszterga feltalálása és alkalmazása vezérelte. Az első forgóeszterga feltalálásáról több beszámoló is létezik: egyesek 1818-nak tulajdonítják; mások Feisel orosz professzornak tulajdonítják 1819-es találmányát (akkoriban "vékonyfa gyaluként" ismerték); és egyesek úgy vélik, hogy Fevilear brit mérnök találta fel. 1840-ben John Dresser amerikai szabadalmat kapott egy forgóesztergagépre, 1844-ben pedig Carand újabb szabadalmat szerzett Franciaországban. A 19. század közepére Németország létrehozta első furnérgyártó üzemét; a használt forgóesztergagépek nagyrészt francia eredetűek voltak, bár amerikai gyártmányú gépeket is importáltak. 1870 után a berlini A. Roller cég viszonylag egyszerű forgóesztergagépeket gyártott. Az első világháború előtt a forgóeszterga technológia folyamatos fejlődése ösztönözte a rétegelt lemezipar gyors terjeszkedését. Az 1890-es években a rétegelt lemez minőségének jelentős javulása elősegítette a piacok megnyitását, ami a termelés felgyorsult növekedéséhez és számos rétegelt lemezgyár létrehozásához vezetett. Az Egyesült Államokban a rétegelt lemez csak az első világháború idején vált elismert kereskedelmi terméknévvé.