Nyersanyagok forgácslaphoz

A forgácslap gyártásához használt alapanyagok fából vagy lignocellulóz rostokból, ragasztókból és adalékanyagokból állnak; az előbbi a tábla száraz tömegének több mint 90%-át teszi ki. A fa nyersanyagát elsősorban erdőritkításokból, kis átmérőjű (általában 8 cm alatti) faanyagból, fakitermelési maradványokból és fafeldolgozási melléktermékekből szerzik be. Ezeket különféle formákká dolgozzák fel – például pelyhekké, csíkokká, tűkké, granulátumokká, forgácsokká, forgácsokká, fagyapotokká és fűrészporokká – ezeket együttesen "részecskéknek" vagy "anyagnak" nevezik. Ezenkívül nem fából készült anyagok, például növényi szárak és maghéjak felhasználhatók deszkák előállítására; ezeket gyakran a konkrét felhasznált anyagokról nevezik el, mint például a kenderszár-forgácslap vagy a bagasz-forgácslemez. A karbamid-formaldehid (UF) és a fenol-formaldehid (PF) gyanták a leggyakrabban használt ragasztók. Az UF gyanta világos színű és alacsonyabb hőmérsékleten keményedik; kiválóan tapad a különböző növényi anyagokból (például búzaszalma vagy rizshéj) készült forgácslapokhoz, és jellemzően 195-210 fokos melegsajtolási hőmérsékletet igényel. Bár széles körben használják a gyártásban, hátránya, hogy szabad formaldehidet bocsát ki, ami környezetszennyezést okoz. A részecskék morfológiája döntő tényező a forgácslap minőségében; ezért az első lépés a jó minőségű részecskék előállítása. A fafeldolgozási maradványokból származó forgács újra feldolgozható a tábla magrétegében. A felületi réteg részecskéit jellemzően kifejezetten jó minőségű maradékokból (például rönkvégekből és levágásokból) állítják elő. A részecskék méretei – hosszúság, vastagság és szélesség – a gyártási módszertől és attól függően változnak, hogy a részecskéket a mag vagy a felületi réteghez szánják. A részecske-előkészítéshez használt berendezések közé tartoznak aprítók, újrazúzók, pelyhesítők és rostleválasztók; a vágási módszerek közé tartozik a szeletelés, a keresztmetszet és a zúzás. A jó minőségű részecskék előállítása olyan folyamatokat igényel, mint az elsődleges zúzás, pelyhesítés, újrazúzás és szitálás. A frissen feldolgozott részecskék kezdeti nedvességtartalma megközelítőleg 40-60%, míg a folyamatkövetelmények a magrétegben 2-4%, a felületi rétegben pedig 5-9%-os végső nedvességtartalommal rendelkeznek. Következésképpen a szárítókat változó kezdeti nedvességszintű részecskék feldolgozására használják az egyenletes végső nedvességtartalom elérése érdekében. Ezután a megszáradt faforgácsot folyékony ragasztóval és adalékanyagokkal keverjük össze. A forgácsfelület négyzetméterére jellemzően 8-12 gramm ragasztót kell felvinni. A fúvókáról történő kipermetezéskor a ragasztó 8-35 mikrométer átmérőjű cseppeket képez, amelyek rendkívül vékony, egyenletes és folyamatos ragasztóréteget képeznek a forgácsfelületeken. A bevont forgácsot ezután szőnyeggé formálják, amelynek vastagsága általában 10-20-szorosa a kész lap vastagságának, majd elősajtolás és melegsajtolás következik. Az elősajtolás 0,2-2 MPa nyomású lapos nyomógéppel vagy görgős préssel történik.